|
Jászágó az Ágó patak mentén fekszik, délre a Mátra lábánál. Itt mintegy ötezer méternyi vastag üledékre, hordalékra telepedtek az első lakók, elfoglalva a vízjárta területek száraz szigeteit, és azóta is folyamatosan lakottnak bizonyult vidékünk. A szarmata – jazig nép időszámításunk kezdete után több száz év nyomait hagyta ránk, szoros kapcsolatuk volt a rómaiak távoli tartományával, Pannóniával. A magyarság utolsó honfoglalása a IX. század végén ide is telepített népeiből, akik aztán tartósan együtt élő közösséget hoztak létre a később, IV. Béla király által idefogadott jászokkal együtt. A következő évszázadok már fejlett kisvárost mutatnak. Az Ágó nevet 1450-ben Hunyadi János kormányzó egyik adományozó levelében említi, majd Mátyás király 1478-ban írt oklevelében, ahol megerősíti Ágót jász kiváltságaiban. A török hódoltság idején a lakók kénytelenek voltak elmenekülni, főként Árokszálláson találnak menedéket. Ezután Ágó története az árokszállási életben folytatódik, egészen 1952-ig, amikor is engedélyezik az önálló községi igazgatást. Majd 1976-ban Jászárokszállás társközségévé vált, és végül 1990-ben lett önálló. A Jászágói Népdalkör jól népszerűsíti a jász népdalkultúrát.
|